Kirándulás Bécsben

Vaciláltam, hogy élménybeszámolót írjak-e ma, vagy pedig megosszam veletek a frissen elkészült medálom képeit, de végül is a beszámoló mellett döntöttem, mert még élénken élnek bennem az emlékek.

Édesanyámmal pár hete gondoltunk egy nagyot, úgy döntöttünk, itthon hagyjuk a fiúkat egy napra, elmegyünk világot látni, és visszük a mamát is, mert úgyis olyan ritkán mozdul ki. Miután megvolt az úti cél, és a program is körvonalazódott, tegnap fogtuk magunkat és vonatra szálltunk. A késéssel együtt is  4,5 óra alatt kint voltunk Bécsben, ahol gyönyörű verőfényes napsütés fogadott minket.

Kezdésnek (persze miután sikerült kiismernünk magunkat a cseppet bonyolult metróhálózaton) megtekintettük a Schönbrunn-i kastélyt. A látogatható termek (szám szerint 40) a barokk és a rokokó stílus jegyeit viselték magukon, gazdagon díszítettek, mégis harmónikusak voltak. Csak ámulni tudtunk ennyi fényűzés láttán. Maga a kastély nagyon jól rendben van tartva, folyamatosan restaurálják az egyes részeit. És mivel rengeteg magyar turista is megfordul itt, a magyar nyelvű audioguide segítségével rengeteg háttér információt tudtunk meg  az épületről, és az egyes szobákról. Összességében hihetetlenül csodálatos élmény volt, csak azt sajnálom picit, hogy nem láthattunk többet a palotából. Ugyancsak jó lett volna megtekinteni a kastélyhoz tartozó gyönyörű, és hatalmas parkot, illetve az Európa szinten egyedülálló állatkertet is, de ezek mindegyikére külön belépőt kellett volna váltani, és a fejenként 13 € körüli jegyárak mellett úgy gondoltuk, hogy erre majd egy másik alkalommal térünk vissza.

Ezután utunk a Kalsplatz-ra vezetett, ahol először megcsodáltuk a Karlskirche-t, mely sokak szerint Európa legcsodálatosabb barok temploma, majd gyalogosan elindultunk a Museumquartier felé, hogy felleljük a Leopold Museumot. Az ide látogatók Klimt és Schiele alkotásai mellett több osztrák expresszionista festő munkáját tekinthetik meg, és a múzeum ad otthont a Szecessziós ékszerkiállításnak, mely időszakos jelleggel e hónap 25-éig még megtekinthető.

A kiállított ékszerek mindegyike valóságos mestermű, melyek legfőbb jellegzetessége, hogy nem viselőik gazdagságát, hanem sokkal inkább azok személyiségét próbálták kiemelni. A kedvenceimet megmutatom nektek is:



Philippe Wolfers: Szárnyas orchidea



Lucien Gaillard - Barackvirág díszítéses csont fésű



Gustav Fischmeister pillangós brossa 

 

Franz Delavilla indadíszítésű medálja



 André-Fernand Thesmar - Orchidea bross

Fuksziás bross

És legvégül egy bross a kedvenc alkotómtól, Alphonse Munhától: 



Mire mindent végig csodáltunk ( az expresszionista kiállítást mondjuk inkább döbbenten végigszemléltük) , már  elég késő volt, így a Mariahilfer Strassén elindultunk vissza a vasútállomásra, hogy az esti vonattal hazajöjjünk.