2011. július 30., szombat

A Nílus könnyei

Blanka barátnőm a télen nagyon össze törte magát. Több helyen eltört a lába, emiatt hosszú hetekig volt kénytelen begipszelt lábbal feküdni. Ez idő alatt, unaloműzőképpen rengeteget rajzolt, és engem is megörvendeztetve néhány ékszer tervvel. Így született ez az alkalmi ékszer szett is.Ő megálmodta, én kicsit a saját ízlésemhez igazítottam, és elkészítettem. - Bár be kell vallanom, már rég készen van, csak eddig nem sikerült épkézláb képet készítenem róla.

Minőségi világos szürke és fekete üvegteklát "fűztem" drótra, a lógókat szerelőpálcák segítségével kapcsoltam egymáshoz.
A nyakék belső körívének kerülete 35 cm + 6 cm lánchosszabbító.
A leghosszabb (középső) lógója 7 cm

A fülbevaló 8,5 cm hosszú + akasztó.


Ára: 5.000 Ft

2011. július 21., csütörtök

Játék



Csilla játékot hirdetett a blogján,
melynek tétje ez a gyönyörű türkiz-fehét nyaklánc.







Almada a 100. rendszeres olvasójának tiszteletére
ezzel a szépséges mintával ajándékozott meg minket.








Zsófi nyári játékában ezért a
vidám kis medálért lehet "versenybe" szállni.







Feminine punch és Trilla közösen hirdetett játéka
ezért a szépséges hajpántért




 

Blogszületésnapi játék a Monarton.

Hideg szedres joghurttorta

Nem tévesztettem pályát, nem kezdek el ezután gasztroblogot írni. Ezt a feladatot továbbra is meghagyom azoknak, akik nálam sokkal többet értenek a sütéshez, főzéshez. Viszont szeretném megosztani veletek egy igen egyszerű, és - véleményem szerint - finom sütemény receptjét.
A hétvégén a család valami édességre vágyott, ezért édesanyámmal elkezdtük nézegetni a különféle újságokat valami gyorsan elkészíthető desszert után. A kiindulási pont adott volt: szedresnek kell lennie, mert most az érik a kertben. Hosszas keresgélés után 2-3 receptet tettünk félre, ami úgy-ahogy jónak tűnt, de mégsem volt az igazi. Ezek fúziójából született meg a Hideg szedres joghurttorta, ami nem túl édes, így kiváló a meleg nyári napokra. Könnyen elkészíthető, mert nem kell a sütéssel bajlódni, ezért kezdő háziasszonyok is megpróbálkozhatnak vele. Íme a recept:

A tésztához: 15 dkg étcsokoládé
6 dkg vaj
12 dkg kukoricapehely

A krémhez: 20 dkg natúr krémsajt vagy mascarpone
35 dkg joghurt
2 dl tejszín vagy növényi habalap
4 púpos teáskanál zselatin
1/2 kg szeder
4-5 evőkanál porcukor

Díszítés: 3-4 dl tejszínhab, szeder, citromfű

A kukoricapelyhet robotgépben durvára törjük, és összedolgozzuk a már megolvasztott vajjal, és csokoládéval. A tésztát 24 cm-es, kipapírozott sütőformába nyomkodjuk, és úgy 1 órára a hűtőbe tesszük pihenni.
Beáztatjuk a zselatin 1-1,5 dl vízben.
A szedret összezúzzuk, és szitán áttörjük, hogy eltávolítsuk a magokat. (Mi ugyanis nem szeretjük, ha a magok ropognak a fogunk alatt). A gyümölcsvelőhöz hozzáadom a porcukrot, a joghurtot, és a krémsajtot, majd jól elkeverjük. A beáztatott zselatint felforralom, kevergetés mellett közepes hőfokra hűtöm vissza. Ezután beleöntöm a szedres-joghurtos keverékbe. Elegyítjük. Keményre verjük a tejszínhabot, és óvatosan ezt is a keverékhez adjuk.
Elővesszük a pihentetett torta alapot, és egyenletesen rásimítjuk a krémet. Pár órára újra visszatesszük a hűtőbe, hogy megdermedjen. (Mi 3-4 órát hagytuk állni. Aki nem tud, vagy nem akar ennyit várni, az 1 óra fagyasztás után is ugyanazt az eredményt kapja.)
Tálaláskor tejszínhabbal, friss citromfűvel és szederrel díszíthetjük.

Ebből a mennyiségből kb. 12 szelet jön ki. Ennél kisebbre nem érdemes vágni, mert egy szelet sosem elég belőle.

2011. július 19., kedd

Csomagom érkezett + Játék

Mikor haza értem, csomag várt itthon. Meghozta a postás a Gabitól rendelt kaboshonokat.
Sajnos a képek nem adják vissza teljes egészében a szépségüket, de még így is látni, hogy milyen aprólékosan kimunkáltak, gyönyörűek. És ahogy fény éri őket, finoman, sejtelmesen csillognak. Alig várom, hogy ékszert készíthessek belőlük. A hétvégén talán lesz is annyi időm, hogy az egyik ötletemet megvalósítsam...

persze ha addig sikerül eldöntenem, hogy melyikből legyen valami.




Krisztina játékot hirdetett a blogján.
Közeleg a "Krisztina Gyöngyei" megnyitásának első évfordulója, valamint hamarosan Krisztina nap is lesz, úgyhogy ez úton kívánok neki boldog névnapot, és további sok sikert.

A nappali új éke

Nálunk már szinte hagyománya van a szalvétagyűjtésnek. Még a nagymamám kezdte el, mikor fiatal volt,  édesanyám folytatta, végül jó pár éve én is beálltam a sorba. Több ezer különböző színű, méretű és mintájú szalvétát gyűjtöttünk össze az évek során. Sok barátom lep meg néha napján 1-2 újabb darabbal, aminek én mindig kimondhatatlanul örülök. 
A szalvéta




Még valamikor a télen kaptam Blanka barátnőmtől egypár szalvétát (természetesen párban, hogy az egyiket eltehessem, a másikat kedvem szerint felhasználhassam), melyek között volt egy, ami különösen megragadott. Már akkor tudtam, hogy én bizony ebből órát fogok készíteni a nappaliba a falon lógó borzalom helyére. 
Fejben szinte azonnal megjelent a kész óra képe, a megvalósításnál azonban úton-útfélen nehézségekbe ütköztem.
Ez volt eddig a nappaliban.
Először be kellett szereznem a megfelelő méretű óralapot, hogy minél kevesebbet kelljen eldobnom a szalvétából. Miután találtam olyat, ami kielégítette az igényeimet, lealapoztam a fát. Formára igazítottam a mintát, decaupage ragasztóval felragasztottam, és több rétegben, vízálló  lakkal lelakkoztam. Így akár nedves ruhával is lehet tisztítani. 
Ekkor jött az újabb akadály. Az itthon, elfekvőben lévő óraszerkezet, amit használni szerettem volna, mégsem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet. A Scindo oldalán találtam rá az új szerkezetre, ahonnan egy füst alatt meg tudtam rendelni a mutatókat és a számokat is.  A mutatóanya azonban nem fért át a fa lapra fúrt lukon, meg kellett volna nagyobbítani, de mindezt úgy, hogy nem teszem tönkre a mintát. Mivel nem volt elég bátorságom, hogy egyedül álljak neki a műtétnek, meg kellett várnom, még édesapám, aki nálam jóval profibban használja a fúrót, tudott nekem segíteni.

A kész óra
Még erre vártam, aranyfüst fóliával vontam be az óramutatókat (Azokból sajnos nem kaptam arany színűt), és kijelöltem a számok helyét. Mikor apum tudott segíteni a bajomon, még pici "lábakat" is esztergált az óralap hátuljára, hogy ne bukjon előre,  mikor felakasztom a falra. 
Jó 5 hónap után, a hétvégén végre-valahára elkészültem vele, és elfoglalhatta méltó helyét a nappaliban.



2011. július 16., szombat

Játék



Adris játékot hirdetett a blogján, 
melyben az itt látható 4 ékszer egyikét lehet megnyerni.

Nyári fülbevalóim

Nagyon szeretem a hosszú, vidám színű fülbevalókat, mert elég rájuk nézni, és feldobják a kedvem. Még a vizsgaidőszak vége után nem sokkal készítettem három nyárias témájú fülit. Íme:



  Tengeri csikók:
Bár én nem kifejezetten rajongok a vízért, nagyon szeretem a tenger élőlényeit, különösen a pici, kecses és bohókás tengeri csikókat. Ez adta az ötletet ennek a fülbevalónak az elkészítéséhez is.
Ezeket a csillogó gyöngyöket nézve még a kint tomboló kánikuláról is képes vagyok egy kicsit megfeledkezni.








Minőségi cseh kása és szalma gyöngyből fűztem
Hossza: 6 cm + akasztó
Szélessége (Legszélesebb pontján): 2 cm
Ára: 1.200 Ft




 


 Kolibrik:
Úgy 2-3 évvel ezelőtt a virágos kertünkbe költözött néhány furcsa kis állatka, ami első ránézésre nagyon hasonlított a kolibrire. Kicsi volt, gyorsan verdesett a szárnyaival, és a muskátlik nektárját szívogatta a hosszú nyelvével. Hamar kiderült azonban, hogy nem kolibrik, hanem egy mediterrán lepkefajta példányai, melyeket Kacsafarkú szendernek neveznek. Ezek a szenderek azóta is nálunk vendégeskednek. Édesapám műhelyében áttelelnek, és mikor virágozni kezdenek a muskátlik ismét feltűnnek.
Ők adtak inspirációt ennek az élénk színű, vidám fülinek a megalkotására.







Minőségi cseh kása és szalma gyöngyből, gyöngyfűző cérnára fűztem.
Hossza: 6,5 cm + akasztó
Szélessége (Legszélesebb pontján): 2 cm

Ára: 1.200 Ft

Íriszek:
Az egyik kedvenc virágom ihlette ezt a fülit.Az írisz, vagy ahogy felénk mondják, nőszirom szerintem nagyon szép és kecses növény. De sajnos igen rövid életű szegény, ezért is gondoltam, hogy ékszerben örökítem  meg, hogy így még sokáig "virágozzon" viselője fülében.
Ez az egyik legnagyobb fülbevaló amit eddig készítettem, de ennek ellenére nagyon könnyű, nem húzza a fület. Szinte észre sem lehet venni viselés közben,





Minőségi cseh kása és szalma gyöngyöket használtam a fülbevalóhoz 
Hossza: 9,2 cm + akasztó
Szélessége (A legszélesebb pontjain): 3,3 cm

Ára: 1.500 Ft

2011. július 8., péntek

Bohémia - ékszeróra

A napokban fejeztem be több ékszert, de nem jutottam oda, hogy le is fotózzam őket. Ezért most egy, kb. 3 héttel ezelőtt készült ékszert hoztam nektek mutatóba. 
Vik barátomtól kaptam néhány nagyon szép, kicsit a japán cseresznye virágjának színére emlékeztető festett kagyló korongot,  melyek szinte könyörögtek, hogy valami  könnyed, vidám, nyári ékszert készítsek belőlük. Választottam hát hozzájuk még pár kisebb kagyló és üveggyöngyöt ( ez utóbbiakat nap sárga és zöldes színben), majd ezeket ezüstözött láncra lógattam, melynek végeit tibeti ezüst T-kapoccsal zártam le, és már készen is volt a bokalánc, merthogy eredetileg annak szántam. Szép volt, jó volt, de valahogy mégsem volt az igazi, fel kellett még dobni valamivel. Az egyik hobbi boltban akadtam rá erre a szolid kis óraszerkezetre, és gondoltam, miért ne? Előtte sosem csináltam még ékszer órát, de hát mindent el kell egyszer kezdeni. Kibővítettem kicsit a láncot, bele helyeztem az óraművet, és újra összeállítottam. Így a lánc elég hosszú lett ahhoz, hogy kétszer körbe tudjam tekerni a csuklómon, Most már én is elégedett voltam a végeredménnyel. Íme a képek:


A kagylók 1 - 1,5 - 2 cm átmérőjűek
A gyöngyök mérete 6 és 8 mm
A lánc hossza: 36 cm
Méreténél fogva kb. 16-17 cm-es csuklóra való

Ára: 3.800Ft

2011. július 2., szombat

Hazám, hazám - variációk ugyanarra a témára

A minap egy igen kedves ismerősöm, Vik azzal a kérdéssel állt elém, hogy tudnék-e neki gyöngyből  egy, a Királyi  Magyarországot ábrázoló kulcstartót készíteni.
Mivel pár héttel ezelőtt találtam egy elég korrekt peyote minta tervezőt, úgy gondoltam, ez jó alkalom lesz arra, hogy kipróbáljam. Kerestem tehát egy jónak tűnő képet, és hagytam, hogy a program dolgozzon. A minta elsőre egész jól sikerült, bár én még finomítottam picit rajta. Kisebbre vettem a mintát, majd csak a "körvonalakat" meghagyva két különböző kitöltést csináltam. Ezután, mivel a minta alapján egyikünk sem tudta igazán eldönteni, hogy melyik a jobb, elkészítettem mindkét verziót. Végül pedig  a kész darabokat egy vékony, szilikon alapú lakkréteggel láttam el, hogy ne sérüljenek olyan könnyen, elvégre mindennapi használatra szántam őket. 
Méretüket tekintve elég picik, mind a kettő 4,8 cm hosszú, és 3 cm magas.
Íme a kész darabok:

Az árpád sávosat medál akasztóval láttam el az egyik jóbarátom, Dió kérésére, míg a kettős kereszt díszítésűbe két karikát főztem, hogy majd azokhoz egy vékony láncon keresztül csatlakoztassam a kulcstartó karikát.

A medálból készülhet kulcstartó, könyvjelző, vagy bőrszíjra főzve a nyakadban is hordhatod.
Peyote technikával, minőségi japán delica gyöngyök felhasználásával készítettem.
Ára ugyanebben a méretben: 1300 Ft


2011. július 1., péntek

Kirándulás Bécsben

Vaciláltam, hogy élménybeszámolót írjak-e ma, vagy pedig megosszam veletek a frissen elkészült medálom képeit, de végül is a beszámoló mellett döntöttem, mert még élénken élnek bennem az emlékek.
Édesanyámmal pár hete gondoltunk egy nagyot, úgy döntöttünk, itthon hagyjuk a fiúkat egy napra, elmegyünk világot látni, és visszük a mamát is, mert úgyis olyan ritkán mozdul ki. Miután megvolt az úti cél, és a program is körvonalazódott, tegnap fogtuk magunkat és vonatra szálltunk. A késéssel együtt is  4,5 óra alatt kint voltunk Bécsben, ahol gyönyörű verőfényes napsütés fogadott minket.
Kezdésnek (persze miután sikerült kiismernünk magunkat a cseppet bonyolult metróhálózaton) megtekintettük a Schönbrunn-i kastélyt. A látogatható termek (szám szerint 40) a barokk és a rokokó stílus jegyeit viselték magukon, gazdagon díszítettek, mégis harmónikusak voltak. Csak ámulni tudtunk ennyi fényűzés láttán. Maga a kastély nagyon jól rendben van tartva, folyamatosan restaurálják az egyes részeit. És mivel rengeteg magyar turista is megfordul itt, a magyar nyelvű audioguide segítségével rengeteg háttér információt tudtunk meg  az épületről, és az egyes szobákról. Összességében hihetetlenül csodálatos élmény volt, csak azt sajnálom picit, hogy nem láthattunk többet a palotából. Ugyancsak jó lett volna megtekinteni a kastélyhoz tartozó gyönyörű, és hatalmas parkot, illetve az Európa szinten egyedülálló állatkertet is, de ezek mindegyikére külön belépőt kellett volna váltani, és a fejenként 13 € körüli jegyárak mellett úgy gondoltuk, hogy erre majd egy másik alkalommal térünk vissza.
Ezután utunk a Kalsplatz-ra vezetett, ahol először megcsodáltuk a Karlskirche-t, mely sokak szerint Európa legcsodálatosabb barok temploma, majd gyalogosan elindultunk a Museumquartier felé, hogy felleljük a Leopold Museumot. Az ide látogatók Klimt és Schiele alkotásai mellett több osztrák expresszionista festő munkáját tekinthetik meg, és a múzeum ad otthont a Szecessziós ékszerkiállításnak, mely időszakos jelleggel e hónap 25-éig még megtekinthető.
A kiállított ékszerek mindegyike valóságos mestermű, melyek legfőbb jellegzetessége, hogy nem viselőik gazdagságát, hanem sokkal inkább azok személyiségét próbálták kiemelni. A kedvenceimet megmutatom nektek is:

Philippe Wolfers: Szárnyas orchidea

Lucien Gaillard - Barackvirág díszítéses csont fésű

Gustav Fischmeister pillangós brossa 
 
Franz Delavilla indadíszítésű medálja

 André-Fernand Thesmar - Orchidea bross
Fuksziás bross
És legvégül egy bross a kedvenc alkotómtól, Alphonse Munhától: 


Mire mindent végig csodáltunk ( az expresszionista kiállítást mondjuk inkább döbbenten végigszemléltük) , már  elég késő volt, így a Mariahilfer Strassén elindultunk vissza a vasútállomásra, hogy az esti vonattal hazajöjjünk.