2011. július 19., kedd

A nappali új éke

Nálunk már szinte hagyománya van a szalvétagyűjtésnek. Még a nagymamám kezdte el, mikor fiatal volt,  édesanyám folytatta, végül jó pár éve én is beálltam a sorba. Több ezer különböző színű, méretű és mintájú szalvétát gyűjtöttünk össze az évek során. Sok barátom lep meg néha napján 1-2 újabb darabbal, aminek én mindig kimondhatatlanul örülök. 
A szalvéta




Még valamikor a télen kaptam Blanka barátnőmtől egypár szalvétát (természetesen párban, hogy az egyiket eltehessem, a másikat kedvem szerint felhasználhassam), melyek között volt egy, ami különösen megragadott. Már akkor tudtam, hogy én bizony ebből órát fogok készíteni a nappaliba a falon lógó borzalom helyére. 
Fejben szinte azonnal megjelent a kész óra képe, a megvalósításnál azonban úton-útfélen nehézségekbe ütköztem.
Ez volt eddig a nappaliban.
Először be kellett szereznem a megfelelő méretű óralapot, hogy minél kevesebbet kelljen eldobnom a szalvétából. Miután találtam olyat, ami kielégítette az igényeimet, lealapoztam a fát. Formára igazítottam a mintát, decaupage ragasztóval felragasztottam, és több rétegben, vízálló  lakkal lelakkoztam. Így akár nedves ruhával is lehet tisztítani. 
Ekkor jött az újabb akadály. Az itthon, elfekvőben lévő óraszerkezet, amit használni szerettem volna, mégsem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet. A Scindo oldalán találtam rá az új szerkezetre, ahonnan egy füst alatt meg tudtam rendelni a mutatókat és a számokat is.  A mutatóanya azonban nem fért át a fa lapra fúrt lukon, meg kellett volna nagyobbítani, de mindezt úgy, hogy nem teszem tönkre a mintát. Mivel nem volt elég bátorságom, hogy egyedül álljak neki a műtétnek, meg kellett várnom, még édesapám, aki nálam jóval profibban használja a fúrót, tudott nekem segíteni.

A kész óra
Még erre vártam, aranyfüst fóliával vontam be az óramutatókat (Azokból sajnos nem kaptam arany színűt), és kijelöltem a számok helyét. Mikor apum tudott segíteni a bajomon, még pici "lábakat" is esztergált az óralap hátuljára, hogy ne bukjon előre,  mikor felakasztom a falra. 
Jó 5 hónap után, a hétvégén végre-valahára elkészültem vele, és elfoglalhatta méltó helyét a nappaliban.



1 megjegyzés: