Nem szokásom felhívásokat közzé tenni, de emellett nem tudok csak úgy, szó nélkül elmenni. Állattartóként - vagy inkább emberként, nagyon megérintett egy bejegyzés, amit Magyar Vizsla Fajtamentő Csoport tett közzé. A sírás jól esett volna, miközben olvastam a sorokat, és néztem a képeket. Nem értem, hogy lehet valaki képes ilyen embertelenül bánni egy szegény állattal. Miért kell megvárnia az állat gazdájának, még ez a szerencsétlen jószág éhen hal? Miért nem lehetett már sokkal korábban elvinni egy menhelyre? Rengetem "miért" merült fel bennem, mert egyszerűen nem vagyok képes épp ésszel felfogni, hogy valaki ilyet tegyen.
Kérlek titeket, hogy ha tudtok, segítsetek. Osszátok meg ennek a szegény állatnak a történetét, hátha sikerül még időben megmenteni. Ha tehetném, magamhoz venném, csak az a baj, hogy az én kutyám nagyon féltékeny, nehezen barátkozik más állatokkal. Így csak annyit tehetek, hogy hozzátok fordulok segítségért.
A fajtamentő csoport bejegyzése:
"Az alábbi fotót meglátva rögtön telefonért nyúltunk. Ekkor még nem tudtuk, nem is sejtettük, hogy a beszélgetés mennyire megrázó lesz.
A vonal túloldalán éltes, ízes tájszólású férfihang rögtön és azonnal elismeri, igen ő a gazda. Ő a gazda, aki a 2 éves kan vizslájától szabadulna, mert nem jól vadászik. Pontosabban a német vizslája jobban vadászik.
Én már itt nem értek semmit, ám tudomásulveszem, hogy a kutya bajban van. Ám hogy mekkorában, az csak a következő kérdésemre kapott válaszkor kezd kristályosodni elmémben.
-"Miért ilyen sovány? Beteg? Sokat szaladgál? Nem kap rendesen enni?"
-"Nem kap enni!" -itt még levegőt is elfelejtettem venni a választól-
-"Egyáltalán nem kap enni? Miért?
-"Most jöttem a szanatóriumból 3 hét után haza, és az orvosok megmondták, hogy hízzak. Most én eszem meg a másik, a jobbik kutya."
Diskurzusunkat tovább nem ecsetelném vérforraló mívolta miatt. Ám összefoglalnám a lényeget. A vizslát valaki vagy elviszi, vagy éhenhal. ...........................................................
Legyetek kedvesek segítsetek neki, nekünk!
Nem halhat ott éhen!
Minimum egy hónapra átmeneti szállást keresünk neki, míg kicsit felerősödik, meggyógyul!
Bárki, aki érez magában erőt, késztetést, lelkesedést, legyen kedves hívja Evelint a +36/20-77-28-315-ös számon!"
A vonal túloldalán éltes, ízes tájszólású férfihang rögtön és azonnal elismeri, igen ő a gazda. Ő a gazda, aki a 2 éves kan vizslájától szabadulna, mert nem jól vadászik. Pontosabban a német vizslája jobban vadászik.
Én már itt nem értek semmit, ám tudomásulveszem, hogy a kutya bajban van. Ám hogy mekkorában, az csak a következő kérdésemre kapott válaszkor kezd kristályosodni elmémben.
-"Miért ilyen sovány? Beteg? Sokat szaladgál? Nem kap rendesen enni?"
-"Nem kap enni!" -itt még levegőt is elfelejtettem venni a választól-
-"Egyáltalán nem kap enni? Miért?
-"Most jöttem a szanatóriumból 3 hét után haza, és az orvosok megmondták, hogy hízzak. Most én eszem meg a másik, a jobbik kutya."
Diskurzusunkat tovább nem ecsetelném vérforraló mívolta miatt. Ám összefoglalnám a lényeget. A vizslát valaki vagy elviszi, vagy éhenhal. ...........................................................
Legyetek kedvesek segítsetek neki, nekünk!
Nem halhat ott éhen!
Minimum egy hónapra átmeneti szállást keresünk neki, míg kicsit felerősödik, meggyógyul!
Bárki, aki érez magában erőt, késztetést, lelkesedést, legyen kedves hívja Evelint a +36/20-77-28-315-ös számon!"
Teljesen egyetértek veled, én is kutyatartó vagyok, és felháborító, hogy mikre képesek egyesek szegény, védtelen állatokkal!!! Én ugyanazt tenném az ilyenekkel, mint amit ők tesznek az állataikkal! Vérlázító!!:(
VálaszTörlés